Kedves Ballagó Kilencedikesek!
Évente egy alkalommal pompás virágdíszbe öltözik iskolánk, hogy méltóképpen búcsúztassuk el a ballagó diákjainkat és velük együtt azt a tanévet, mely szinte csak most kezdődött el, és már véget is ért.
Izgalmas, változatos napokat hagytok magatok mögött, amiket sokáig nem fogunk elfelejteni. Igaz, hogy sokszor ellenálltatok a tanulásnak, de ennek ellenére sikerült mindenkinek felvételt nyernie az általa választott középiskolába. Remélem, jól megálljátok majd a helyeteket, és büszkék lehetünk rátok, és arra hogy iskolánk diákjai voltatok.
Szívesen fogok emlékezni Rátok Dominika és Nóri!
Mindvégig vittétek az osztály vezető szerepét. Számos alkalommal képviseltétek osztályotokat, iskolátokat. Nagy munka vár benneteket a komáromi gépipariban. A szorgalom és a kitartás biztosan átsegít benneteket majd a nehézségeken.
Kiki!
Nagyon köszönöm a sok prezentációs munkádat, bízom benne ezt a tudásodat a jövőben még kamatoztatni tudod.
Szandi és Patrícia!
Talpraesett lányok vagytok. Ígérjétek meg, hogy semmi nem fog eltántorítani benneteket attól, hogy a kitűzött céljaitokat elérjétek.
Dávid!
Sokáig hezitáltál a két középiskola között. Remélem jól döntöttél. Sok kitartást kívánok neked.
Kitti és Ádám!
Nagyon megszerettünk benneteket. Különleges emberek vagytok. Vigyázzatok magatokra a középiskolában.
És végül Domink!
Sok-sok önbizalmad van, ennek köszönhetően nagy tervekkel vágsz a jövőbe. Ígérd meg, hogy kitartóan fogsz küzdeni azokért a célokért, amelyeket kitűztél magad elé.
Tisztelt Szülők!
Büszkén tekinthetnek a ballagó csinos lányokra és a jó kiállású fiúkra. Köszönöm, hogy gyermekük oktatásának, nevelésének ezt a fontos szakaszát ránk bízták, és hogy az elmúlt évek alatt mellettünk álltak és segítették munkánkat.
Kedves ballagók, ne felejtsétek soha gyökereiteket, útravalóul pedig fogadjátok el Wass Albert szavait:
"Mert van fa, amelyiknek a gyökere nagyon mélyen bent van a földben. Évszázados mélységekre bent. És ember is van ilyen. És sem az ilyen fát, sem az ilyen embert nem bánthatja nagyon a vihar. Csak megtépheti, de kidönteni nem bírja. Mert a gyökere benyúlik a föld szívéig éppen, s a föld hűséges erővel megtartja az ilyen fát s az ilyen embert."
Zalaba Zsófia, igazgatónő
-2.jpg)
